Patyi Zsófi vagyok, fotográfus, jogász, egyetemi tanársegéd, egyesületi elnök, szervező-rendező. Örökmozgó.

A legtöbbször éppen lendületben vagyok, és ezt a lendületet a legtöbbször tőletek kapom. Egy-egy fotózásra készülve, tele ötletekkel, egy-egy fotózás közben, az alkotás örömében égve, egy-egy fotózás után a képeket szerkesztve a pillanatokat újraélve, megmosolyogva. Egy-egy fotóanyag átadásakor túlcsordulva mindattól a jótól, amit Tőletek kapok. 

Amiért szeretitek a képeim.  

Amiért újra és újra megtiszteltek a bizalmatokkal.

Köszönöm.

Szegeden születtem, Szegeden dolgozom, de nem ismerek határokat, az elmúlt években országszerte fotóztam, oda megyek, ahol kellek. A portrékon, embereken és érzéseken túl hangulatörökítéssel foglalkozom – megmutatom a világot, inspiráló városait, a falvak rezgéseit, ahogyan én látom. 

A 2017-ben Kelet felé egy rokon nép lakik… címmel nyílt kiállításom Erdélyt mutatta be, a 2019-ben Az oktatás fellegvárai – Montpellier című kiállításom a dél-francia egyetemváros hangulatát próbálja átadni az érdeklődőknek.

A fotózás az életem nélkülözhetetlen része, értetek fedezem fel a kisutcákat, veletek együtt örülök, veletek együtt várom az egyedi és (ön)kifejező portrék után a kirobbanó erejű párfotózást, a rózsaszínen szerelmes jegyesfotózást, a varázslatos esküvői kreatívot, a szívhezszóló szertartásokat, a fergeteges lakodalmakat, a meghitt babavárást, a csöppnyi csodák érkezését. Izgatottan várom, hogy megörökíthessem az első lépéseket, bukdácsolásokat, várom, hogy ne csak fotókat készítsek, de családi albumokat töltsek meg igaz pillanatokkal…

Várom, hogy a Te történeted is lejegyezhessem
a fényképezőgépemmel. 🙂 

 

 

 

 

   

“Photograph the people close to you,
your family, your friends.
That’s how I learned.
When you photograph people,
it’s about history.
It’s about looking at our time,
and our culture, 
and our society through portraits. 
You never stop seeing,
you’re seeing all the time. 
Don’t be afraid to be obsessed. 
Take the camera, go out in the world. 
Find a way to tell a story
that means something to you.”

/Annie Leibovitz/